Barátság/Harmónia - Friendship/Harmony by Eva & Erika

"A barátság nem eszményi hangulat.

A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. " Márai Sándor

"Annyi emberrel találkozunk az életben, de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik gondolatainkat, s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink."

 

Egy férfi, akinek pénzre volt szüksége, megkéri a gazdáját, hogy segítsen neki. A gazda próbára teszi: ha az egész éjszakát a hegyekben tölti, nagy jutalmat kap. (...) Megkérdezi legjobb barátját, Aydit, nem őrültség-e belemenni egy ilyen fogadásba. - Segítek neked. Holnap, amikor fönt leszel a hegyen, nézz előre. Én ott leszek a szomszéd hegy tetején, az egész éjszakát ott töltöm egy neked gyújtott máglyával. Te csak nézd a tüzet, gondolj a barátságunkra, és ez majd melegen tart. Sikerülni fog, meglásd, utána pedig majd én kérek valamit cserébe. Ali kiállta a próbát, elvette a pénzt és elment a barátjához. - Azt mondtad, fizetséget kérsz... - Igen, de nem pénzt. Ígérd meg, hogy ha egyszer az én életemben is átsuhan a hideg szél, meggyújtod nekem a barátság tüzét.

közösségünk tagja KARDOSNÈ RÈVÈSZ KATI (AISO gazdája) mondja: Aiso mindössze 5 éve lesz, hogy hozzánk került. Ő Hollandiában született és 3 éves korában került be az országba. Szerepelt amerikai filmben, az Eragonban, ahol Jeremy Irons lovagolta. Mellesleg a film második részére is kérték, hogy engedjük szerepelni....akkor már nálunk volt....de mi nem akartuk újabb fél évre odaadni. Annyira szerette volna J. Irons, hogy meg akarta venni tőlünk...nem kis pénzért... Mondanom sem kell,hogy már akkor nem adtam volna semennyiért!!! Több lovas is foglakozott vele,akik az alapokat tanították meg vele. Miután hozzánk került próbáltuk fogatozásra is taníttatni, de az valahogy nem tetszett AISO-nak, nem szerette a forgalmat, a kamionok nem voltak a kedvencei, pedig nyugodt lónak mondható. Így a szép csináltatott hintót is eladtuk. Ami nem megy, nem kell erőltetni....és ez a mondás nagyon igaz. Viszont kiderült, hogy jó érzéke van a díjlovagláshoz! Ezt apjától örökölhette, aki Amerikában komoly sikereket ért el díjlóként, de sajnos elvitte a kólika, így félbeszakadt karrierje. Visszatérve Aisora, aki lovagolta közel 1,5 évig, abbanhagyta átmenetileg a lovaglást és ekkor találtunk rá Szilvire! Az első pillanattól kezdve, ahogy mondani szokták egy hullámhosszon vannak! Ez nagyon fontos ló és lovas között, enélkül nincs igazi közös munka. Egyébként egy pár versenyző ráült már, hogy kipróbálja, de senki nem tudta megcsináltatni AISO-val azt, amit Szilvi tud. Ezzel azt szeretném érzékeltetni,hogy ők együtt érték el azt, ahol most tartanak. Szilvi nagyon tehetséges, lószerető fiatal lány, akinek AISO hozta meg az igazi sikert és ez fordítva is igy igaz, Aiso pedig Szilvinek köszönheti, hogy idáig tudott fejlődni. Nagyon hálás vagyok a sorsnak,hogy megadatott nekem, hogy egy ilyen lénynek, mint AISO, a gondját viselhetem és a fejlődését nyomon követhetem. Reménykedem abban, hogy Szilvivel még szép eredményeket fognak elérni és marad közöttük az az összhang és szeretet, ami jellemzi őket a mindennapokban is!

AISO bemutatójáról készült ujságcikk: Ha van a patája hegyétöl a sörénye bubjáig nemes és szépséges állat e horizont alatt, akkor AISO, a hires friz ló az! Az Eragon filmsztárja, aki szerepe szerint Jeremy Irons-t hordta a hátán, szombaton bemutatkozott a tizedik pázmándi fogathajtó találkozón. Az éppen tízéves Aiso magyar gazdát tudhat magáénak, és persze bajnok ősöket, akiktől csodás külsejét és tehetségét örökölte. Nehézigás lovak erőteljes testalkatával rendelkezik, ennek ellenére a melegvérű, sportcélokra kitenyésztett lovak képességeivel rendelkezik. Faragni sem lehetett volna szebbet, még alabástromból sem, az inak, izmok játéka, nyakának íve, gondozott bokaszőre, dinamikus mozgása - melynek minden rezdülésében mintha ott lenne az ellenállhatatlan szépség tudata - lenyűgözte közönségét.
....

Az együttest, 1994 ben Reiter Károly népművelő, dal és szövegíró zenész alapította, POM-POM FAMÍLIA néven, zenész barátjával, Pál Auréllal. A kezdetekben, a család felnött tagjai és gyermekeik Leila és Daniella alkották az együttes tagjait. Óvodákban, iskolákban kezdték a fellépéseiket. Aztán az igénynek eleget téve egyre több színháztermi és szabadtéri nagy rendezvények felkérésének tettek eleget. Főleg saját gyermekdalaikat adták elő, egyéni hangzás világgal és előadás módban. Vidámságuk gyermek szeretetük és a különleges családi hangulat, amit a két család sugallt a színpadról, meghozta számukra a várt sikert. Igaz hogy 1997 ig. csak Észak Magyarország területén voltak közismertek és híresek, de az 1998 as év meghozta számukra az áttörés lehetőségét. Ebben az évben fedezte fel őket az RTL Club Tv csatorna és az együttes több műsorát is közvetítette a Balaton partjáról. Ez meghozta számukra az országos ismertséget, és hírük eljutott külföldre is ezért már ismerős ként köszöntik őket Szlovákia, Lengyelország és Németország egyes területén. Az évek során a gyermek műsorokon kívül, a felnőttek szórakoztatására tánczenei és mulatós műsorral bővítették a repertoárt. Bázis helyük Kazincbarcika. 2010 be az együttesből ki váltak az évek alatt felnőtté vált gyerekek. A három felnőtt tag Marianna, Károly és Aurél továbbra is szórakoztatják a közönséget, de nevüket FAMÍLIA TRIÓ ra változtatták. A trió továbbra is színvonalas interaktív gyerek műsorával és tánczenei valamint mulatós műsorával tesz eleget a meghívásoknak. Decemberben pedig csodás Mikulás és karácsonyi műsorukkal lépnek fel a közönség nagy örömére. Az együttes saját hang és fény technikával rendelkezik, melynek használatáért nem kér külön pénzt. Ezért közkedvelten hívják őket olyan kisebb rendezvényekre is ahol a nagy hangosítás bérleti díját nem tudják megfizetni. Színvonalas előadásukat, igényes színpadi megjelenésüket-pontosságukat garantálja a FAMÍLIA vezetője: Reiter Károly régi zenei tapasztalata, és népművelőkként és igazgatóként szerzett szakmai gyakorlata. A műsorok ára és a kilométerpénz (egy turné buszra) a reális költségeket takarja. Gyermek műsorainkhoz, profi arcfestő kérhető. Konkrét műsor és árajánlatot telefonon és interneten kérhet. Reiter Károly Mobil: 06/46/ 911-54-55 E-mail: reiterk@freemail.hu 3700 Kazincbarcika Alsóvárosi körút 57.fsz.

"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de azt nem tudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem, adni és kapni akar. A barátság viszont csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jót áll a másikért."

Vadkerti Dávid által közzétett bejegyzés:

KÖSZÖNET A NÖKNEK! Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint a viràgok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a Nőknek, köszönet!

 

Bicskei Klaudia által hozzáadva: A HÜSÈGES HACHIKO TÖRTÈNETE: Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig kéthónapos volt, amikor az Akita-tenyésztőtől új gazdájához került, akit Dr. Eizaburo Ueno-nak hívtak. Ueno nagy gonddal és szeretettel nevelte fel Hachiko-t. Nem pusztán egy kutyaként tekintett rá, hanem igazi családtagként kezelte. A közös sétáknak és az együtt töltött időnek köszönhetően Hachiko és ő elválaszthatatlan barátokká váltak. Mivel Tokió külvárosában éltek, Ueno minden nap vonattal utazott a munkahelyére, a tokiói Mezőgazdasági Egyetemre. Hachiko annyira ragaszkodott a professzorhoz, hogy reggelente mindig elkísérte őt az állomásra, megnézte, amint felszáll a vonatra, aztán letelepedett a peron közelében, majd türelmesen várakozott. Amikor este végre megérkezett Ueno, boldogan fogadta őt, és együtt sétáltak hazáig. Minden hétköznap így történt ez, ezért az állomás dolgozói és a környéken lakók is jól ismerték Hachiko furcsa szokásait. Csodálták a kutya hűséges ragaszkodását. Ám egyik nap Ueno szívrohamot kapott az egyetemen, és meghalt. Mint mindig, Hachiko most is várta őt a peronon, de hiába. A professzor, a hőn szeretett gazdi ugyanis nem érkezett meg a vonattal. A kutya késő estig várt, majd miután bezárták az állomás kapuit, csalódottan hazament. Otthon Ueno felesége már értesült férje haláláról, így mikor meglátta Hachiko-t, zokogva ölelte át a nyakát. A következő nap, mintha mi sem történt volna, Hachiko a megszokott időben indult el az állomásra, majd letelepedett a peron közelében, és egészen késő estig várta a professzor vonatát, majd kapuzáráskor elcsigázva, egyedül ballagott haza. Néhány hét múlva Ueno felesége elköltözött vidékre, az otthonukat és Hachiko-t pedig Ueno barátainak, illetve rokonainak felügyeletére bízta. Hachiko azonban nem adta fel. Minden nap egyedül kisétált az állomásra, és estig el sem moccant a peron közeléből. Mindig lelkesen és reménykedve várta a gazdáját, hogy aztán sötétedéskor magányosan és csüggedten térjen haza. A környéken lakók jól ismerték a kutya szomorú történetét, ezért minden nap az állomásra menet, amikor elsétált az árusok mellett, enni adtak neki. Így ment ez hosszú-hosszú éveken keresztül. Mindegy volt, hogy sütött a nap vagy zuhogott az eső: Hachiko kérlelhetetlenül állta a sarat. Reggeltől estig várta Ueno professzor érkezését az állomás peronján. Azonban ahogy telt-múlt az idő, Hachiko egyre levertebbé és elkeseredettebbé vált. Egyre jobban megviselte a reménytelennek tűnő várakozás és hőn szeretett gazdájának hiánya. Ettől pedig egyre soványabb, gyengébb és betegesebb lett. Egyre erőtlenebbül tette meg az utat az állomásig. De még ekkor sem adta fel. 1934-ben adományokból szobrot emeltek Hachiko tiszteletére a vasútállomás mellett. A szobor avatására több százan mentek el. Hachiko 1935-ben múlt ki. Néhány méterre az őt ábrázoló szobortól, az állomás peronján, szinte az egész életét felemésztő várakozás közben szólította a halál Azóta Odate városában, e nagyszerű Akita Inu szülőhelyén is mintáztak egy szobrot Hachiko-ról, aki Japánban a szeretet és a feltétlen hűség szimbólumává vált.

Dr.Zeneiné (Gerti) által hozzáadva:

KEDVES ANYU ÈS APU! Hat-hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán, ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék...